Az Emléknap kapcsán felidéződik bennem, hogy koromnál fogva én is átélője voltam ennek az elnyomó, megnyomorító rendszernek. Igaz apámat nem vitték el a gulágokra, de ez mindössze a szerencse dolga volt. Mi is megéltük a csengőfrászt, mint rajtunk kívül sok millióan. Akkor tájt a pribékek (pufajkások) nem kíméltek senkit: se nőt, se gyereket, se időst. A nagy eszme - Marx torz szüleménye - milliók életébe került. Rákosi, Gerő, Péter Gábor és a többi tömeggyilkos megúszta a felelősségre vonást. Az Ötvenhatos Forradalom után Kádár rezsim jobb keze a véreskezű Biszku Béla még mindig élvezi a „jól megérdemelt” magas nyugdíját, és még van pofája 56-ot ellenforradalomnak titulálni. Mikor jutunk már el odáig, hogy a gyilkosainkat legyen merszünk megnevezni. Biszkuból csak egy van és ezt a tömeggyilkost, sem merjük nevén nevezni. Ki vagy kik azok az erők akik, húsz év után is félnek megnevezni őket és falaznak a gyilkosoknak?

A Jobbik XV.ker. szervezete a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, követeli azon személyek felelősségre vonását, akiknek a kommunista ideológia mentén, valamilyen formában vér tapad a kezéhez.

Egyszer és mindenkor legyen igazság, ezt elvárják a kommunizmus áldozatai, akik vérüket adták a hazájukért és a szabadságért.


Major Sándor
Jobbik képviselő